magyar magasbiciklis intergalaktikus túra beszámolóját olvashatod hamarosan drága Olvasó, de előbb meg kell ismertesselek a miliővel, amely rövid kalandunkat körülöleli.

A blog szerzői segítenek rendberakni egy dunakesziiii kerékpárszervizes szerszámait, így - hacsak nem töltik éjjeleiket Kruger telkén - kénytelenek otthonaikból eljutni az említett műhelybe. Ez Budapest tizennegyedik kerületétől Dunakeszi város határáig tartó útvonalat jelenti, ami azért is különleges, mert itt igen gyakori a vizirókák megjelenése (a műholdképen a "b"-vel jelölt ponton volt a legnagyobb a viziróka-koncentráció, így ha arra jártok, legyetek felkészülve mindenre!), tehát hőseinknek nem mindennapi veszélyekkel kellett szembenéznie, nem is beszélve akkori állapotukról, ami az előző esti hányós, hajnalig tartó tivornyázás után megelehetősen alacsonyan helyezkedett el a Foner-féle fittségi skálán.

"A kilenc órás kelés annyira nem viselt meg, mint az a forró légáramlat, ami a mellkasomba vágódott, mikor kinyitottuk a bejárati ajtót. Miután áramszünet volt a 14. kerületben nem tudtunk a garázskapun keresztül távozni. Ezt már akkor baljós előjelnek ítéltem." Emlékszik vissza Ozi. "Az úton egyébként semmi izgalmas nem történt, leszámítva a vizirókákat, amik kb félúton támadtak ránk harci díszben, tradícionális fegyvereikkel. Szerencsére a lábainkat nem érték fel alacsony termetükből adódóan, de járműveinkben megpróbáltak kárt tenni, meghiúsítva ezzel célunk elérését: Dunakeszit. A Patyolat utca egyik nehezen belátható kanyarulatában rajzszögeket szórtak az aszfaltra, és így vártak ránk. Még most is megfagy ereimben a vér, ahogy lelki szemeim előtt látom félelmetes seregüket feltűnni: tágra tárt rőt pofájukból egyszerre szakadt ki a velőtrázó csatakiáltás. Minden valamirevaló magasbiciklis tudja mi következik ezután: a vasak gyors feltrancsírozása. Két lehetőség állt tehát előttünk, az egyik a menekülés (pöhh!), a másik pedig valamiféle csel alkalmazása. Mondanom sem kell, a másodikat válaszottuk. Kruger fejéből hatalmas ötlet pattant ki: el kell csalni a vizirókákat egy behajtani tilos táblához (a vizirókák ugyanis mozgásképtelenné válnak az ilyen tábla közelében). Honfoglaló eleink nyomában járva menekülést színleltünk, és elindultunk a megfelelő irányba, nyomunkban a harci dalt skandáló lényekkel. Ezeket a feszült pillanatokat nem lehet szavakba önteni." Ozi itt félbeszakítja beszámolóját és remegő kézzel cigarettára gyújt, majd kissé megnyugodva folytatja. "Nekem tönkretették a fékem. Kruger szerencsésebb volt. Mindenesetre sikerült lerázni őket." Ozi innentől elzárkózik mindenféle kérdéstől, ami a csata részleteire vonatkozik, szemmel láthatólag megviselte az eset. "Ezután elköltöttem lekváros buktából és kakaós csigából álló reggelimet egy helyi plusz élelmiszerbolt előtt, amitől annyira magamhoz tértem, hogy a külső szilágyi útról a pálya utcára vezető aluljárón minden gond nélkül átkeljünk. A szembejövő autósok füllel halhatólag már tudomást szereztek hősi tettünkről, mert hangos dudálással üdvözöltek a 243 cm-nél magasabb, egysávos alagútban. Az út többi része valóban nem érdemel túl sok szót, a kesziiii emelkedők nem jelentettek problémát sokat próbált cirkálóinknak."

A célállomáson nagy örömmel fogadták a rajt, a vizirókás intermezzo ugyanis némi csúszást okozott az eredeti időtervhez képest. De a napsütötte dunaparti városka életét nem zavarta meg pilótáink feltűnése, hiszen tudjuk, hogy a hétköznapok robotját nem lehet megszakítani ilyen jelentéktelen esemény miatt, mert túl sok ember maradna pénz nélkül, így nem lenne biztosítva a fogyasztás, ami e világot élteti mocskos valójában.

De félre a bírálattal! Egy sokkal fontosabb információt kell közzé tennem, drága Olvasó! Krugernek először a világon sikerült lencsevégre kapnia egy harci helyzetben lévő vizirókát!!!

Ha ilyet látsz elkezdhetsz gyanakodni.