hölgyeim és uraim,

működik!
...és ezért jó!

utolsó felszólítás

vagy kezdjél már magaddal valamit... akármit!

figyelem figyelem!

ha lescrollozol az oldal aljára, ott technikai okokból egy fehér csíkot fogsz találni. ezt SENKI NE PRÓBÁLJA FELSZÍVNI, mivel ismétlem, technikai okok miatt van ott, nem azért, hogy akárki felszippantsa

A tallbike-ról

2013.05.24. 14:55 - kru

Címkék: kutatás elmélet lámpagyújtogató

- a következő írást azért publikáljuk, hogy a kedves magasbicikliről regélő újságíróknak ne legyen más dolguk, csak beleírni néhány szokásos figyelemfelkeltő baromságot, aztán kiverni a kis répácskát -

1. történeti szempontból

"A velocipédek* korában meglehetősen szokványosnak számított hat lábbal a föld felett tekerni. Férfiak és nők nagyjából ilyen magasságban utaztak évszázadok óta, eleinte lóháton, később pedig a kocsik bakján zötykölődve. A szokatlan az volt, amikor valaki alacsony biciklit épített, amit rögtön el is neveztek 'törpe biztonsági' kerékpárnak ('dwarf safeties')"

-írja Johnny Payphone.

A lánchajtású alacsony bringák gyorsan átvették az uralmat a piacon, ám az 1894-es Párizsi biciklis parádéra időzítve versenyt hirdettek: kié a legfurcsább párizsi bringa? Egy bizonyos Leon Lyon nevű úriember 500 frankban fogadott egy barátjával, hogy ő maga fogja elvinni a trófeát. Csakhogy a derék párizsi kerékpárépítő mesterek azidőtájt túlságosan el voltak foglalva a parádéra való felkészüléssel, így Lyon úr átutazott a csatornán, és egy beestoni mestert kért fel annak a kerékpárnak a megépítésére, amelyet az Eiffel torony inspirált, és amely végül megnyerte a versenyt és vele együtt a fogadást is, miután 1894 június 14-én tulajdonosa három méter magasból integetett az eseményre összegyűlt párizsiaknak.

Az új hóbort gyorsan elterjedt az óceán másik partján is, 1895-re bejárta az Egyesült Államok biciklistalálkozóit, 1896-ban a chicagói országúti futamot egy zsiráfbiciklis nyerte, méghozzá a menetiránynak hátat fordítva! Lehetséges, hogy a sporttársak a versenyzés helyett inkább a bőrüket mentették... 1897-ben pedig már Ausztráliában mutogatták az Eiffel torony biciklit.

A lámpagyújtogatók fantáziáját is felkeltette a magas szerkezet, így a szakmai vásárok kapuin kívül is hamar munkára fogták, majd amikor a gázlámpák kora leáldozott, már nagyobb gondjai is voltak az emberiségnek, mint magasbicikliket építeni.

A reneszánsz természetesen az őrült hatvanas években jött el: a Popular Mechanics címet viselő folyóirat 1964 áprilisi számában leírást közölnek a hagyományos cruiser kerékpárok megmagasításának egy új lehetőségéről: a váz megfordításával és egy cső felhelyezésével megnyílik az út az egy emelettel feljebb való közlekedésre. A magasbiciklik építése azóta is lelkes kerékpárosok hobbija maradt.

* A velocipédek angol közkeletű elnevezése "pennyfarthing", ami nem a nyeregben ülő személy gázkiáramlása és az apró hátső kerék közti összefüggésre utal, hanem arra, hogy a korabeli masinák kerekei az egymás mellé tett egypennys és negyedpennys (farthing) érmékre emlékeztetnek. A velocipédek első kereke pedig nem szabadidős célból készült ilyen nagyra, hanem mert lánchajtás híján így tudtak áttételt megvalósítani.

2. kulturális szempontból

"A kerékpáros kultúra nem eladó!"

A világ nagy része még mindig elhiszi, hogy a fogyasztás kikésznyerítheti az új csodaenergiaforrás feltalálását, ha egyáltalán tud róla, hogy a fosszilis energiahordozók kora hanyatlóban van. Politikai szélsőségek erősödése, vállalkozó kedvű munkaerő útkeresése és kivándorlása, az alkohol és egyéb kábítók mértéktelen fogyasztása, öngyilkossági ráta, az ősmagyar kultúra kultúrálatlan majmolása, vallási fanatizmus: mind-mind egy út, melyet a fennálló monetáris rendszer mocsarában fuldokló emberek választanak a kilábalás reményében. Mind-mind egy tévedés: a megoldás a magasbicikli.

Az olajkorszak hanyatlásának egyik fő színhelyén, Chicagóban működik a Rat Patrol, emellett említésre méltó a Black Label Bike Club, a C.H.U.N.K. 666 is. Hazánkban a Neuroszkeptikus Zúzóállatok (NZA) képviselte elsőként ezt az irányt, hozzánk legközelebb pedig a bécsi Bike Kitchen épít mutáns kerékpárokat.

A magasbiciklis klubok jellegzetes sportja a jousting, azaz lovagi torna. A szertartás rendszerint nagyobb összejöveteleken kerül lebonyolításra a bevezető és hangulatfokozó játékokat követően. Az egymással szemben álló, karjukon hosszú dárdát tartó sportolókat segítőik indítják útnak, aki leteszi a lábát, az vesztett. Hasonló rituálé keretén belül választják meg az új tagokat is: ha a wannabe veszít, az azt jelenti, hogy még gyakorolnia kell, hogy a klub teljesértékű részévé válhasson.

3. technikai szempontból

A legegyszerűbb, klasszikus magasgeometria a két egymás tetejére hegesztett kerékpárváz. A homlokcső középen a) kimarad, és a felső és az alsó villanyak közé egy kazáncső kerül, így két csapágy "bennszülötté" válik b) egy vastagabb cső, melybe belefér az extra hosszú villanyak, így elegendő egy pár kormánycsapány.

A gyakran felmerülő problémák ennél a típusnál:

    • csak két ponton (nyeregvázcső teteje - középcsapágyház alja illetve a villanyak meghosszabbítása) csatlakozik a felső váz az alsóhoz
    • a lánc épp merőleges lesz a papucsra így nehéz beállítani a láncfeszességet feszítő nélkül
    • nagyon hátra kerül a súlypont, ez ellen sokszor kisebb elsőkerékkel védekeznek, ami pedig felveti a fékezés problémáját.

4. a kerékpáros szempontjából

A felszállás és leszállás technikáját pofonegyszerű elsajátítani, ami közte van, az pedig maga a mennyország.

Irodalomjegyzék

teherbringa.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://magas.blog.hu/api/trackback/id/tr225316197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása