Szombat reggel frissen széjjelfűrészeltem az új vázat, mert olyan érzése volt rajta az embernek, hogy rögvest orra esik. A pontos tervek hiánya bizony megbosszulja magát, de ez egy ilyen műfaj. Szóval a támvillát lecseréltem a montiváz támvillájára, így helyrebillent a rend. A vezetés élménye leírhatatlan, leginkább trükkösfixi-érzést ad.
A Lidliben volt olcsón lakkfesték, így nem átallottam nemzeti színekre pingálni a kész művet. A hagyományokhoz híven halványan megmaradt az alsócső márkajelzése. így néz ki:
